A település története

4. oldal / 13

Gyöngyöshalmaj és Hevesugra az 1848-as jobbágyfelszabadítás előtt jobbágyfaluként szerepel több nemes család földes urasága alatt.

A jobbágynak a telek volt a megélhetési alapja. A telek a földesúr tulajdonában volt, így a jobbágy csak használója lehetett, amiért bizonyos szolgáltatásokkal tartozott. Az 1514-es Webőczi-féle földtörvény szerint minden föld, ingatlan tulajdonjoga a földesurat illette meg. A jobbágy csak a munkája bérével az általa művelt föld jövedelmével rendelkezett.

A jobbágytelek a házhelyet, belsőtelket (fundust) jelentette, amelyre a lakóház épült. A földesuraknak az adózás alapját ez jelentette. Feltehetően eredetileg minden telek egész telek volt, amelyen egy-egy család élt. Ha az apa több gyereke között osztotta meg a telket, létrejött a résztelek, vagyis az 1/2-, 1/4-, 1/8 stb. telek.

1514-ig a jobbágy a földesúr földjének használatáért termény-, vagy pénzjáradékot fizetett. Az 1514. évi 16. törvénycikk 52 napi, vagyis hetenként egy napi robotot írt elő minden jobbágy részére. A robotot saját szerszámmal, szekérrel, igásállattal ingyen volt köteles elvégezni. Már Szent István törvényei is előírták a jobbágynak az egyházi tized vagy dézsma fizetését (gabona, bárány, méz, bordézsma stb.) Ez alól a nemesek mentesültek.

1569. évi 27. törvénycikk rendelkezésére a végvárak közelében lévő falvakból beszedett dézsmákat a főpapoktól a királyi kincstár képviseletében a királyi kamara bérelte rendszeresen a végvárak ellátására, a honvédelem költségeinek fedezésére. Ezért királyi, vagy egyházi dézsmának is nevezték.

A jobbágynak kötelessége volt ellátni a földesúri konyhát is. A jegyzéket, amely felsorolta a jobbágyra rótt pénz, termény és robotszolgáltatások mennyiségét úrbáriumnak nevezték.

A legrégebbi tizedjegyzék Heves megyéről 1548-ból való. Itt a gabona és méhdézsmáról szerezhetünk tudomást. Halmaj nem szerepel a jegyzéken, illetve „dezertált” falvak közt tartják nyilván.

1728-ban az időközben benépesült Halmaj népe élt a két nyomás mellett szabad foglalással. (A föld időszakos pihentetése.)

1750 után a kezdődő gabonakonjuktúra a sajátüzemű majorok kiépítésére ösztönözte a földesurakat. Ennek folytán 1770-ben az úrbérrendezés előtt szőlőtermelő földesúri major működött Gyöngyöshalmajon is.

1767-ben Mária Terézia elrendelte az urbárium bevezetését az önkényeskedések rendezése érdekében minden jobbágyfaluban. Az urbárium bevezetését megelőző felmérésre, az urbárium kiadására Heves megyében 1770-1771-ben került sor. Az 1771. évi úrbérrendezés során Gyöngyöshalmaj határát harmadik osztályúnak nyilvánították, így 31 kishold szántót, 7 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelekhez, de az úrbéri földeknek az urbárium szerinti teljes és végleges kiosztása a XVIII. század végéig nem történt meg.

Az úrbérrendezés hatásai, eredményei a helyi viszonyoktól függően különbözők voltak. Egyik faluban könnyített, a másikban súlyosbította a jobbágyság robotterheit.

Az úrbérrendezés után a faluban a telki állomány, jobbágyok-zsellérek száma, a szántóterület következőképpen alakult:

A jobbágyfelszabadítás után 1853-ban tartották a tagosítást, amelyek során elkülönítették a földesúri és a volt jobbágyok használatában lévő földeket. Ez a határkép volt jellemző az 1945-ös földosztásig.Az úrbéri rendezés, tagosítás, legelőelkülönülés és maradványföldek tárgyában 1859-ben perbeli megegyezés jött létre a Gyöngyöshalmaji közbirtokos földesurak és volt jobbágyaik között. A 194 holdat kitevő maradványföldet 21 jobbágy használta. A megegyezés értelmében mindegyik jobbágy megtartja maradványföldjét, de együttesen 4562 forint váltságdíjat fizetnek érte. A zsellérek használatában levő heteddézsmás kender- és káposztaföldeket a földesurak a zselléreknek négyszögenként 1 krajcár örökváltságért átengedték.

Az 1945. évi földreform felszámolta a földbirtokrendszert. 1945 tavaszán zajlott le a földosztás Gyöngyöshalmajon.

Gyöngyöshalmajon gazdálkodott Bálint Győrgy (Bálint gazda) édesapja is mint középbirtokos. Az 1929-33-as gazdasági ivilágválság jelentősen éreztette hatását a vidéki gazdaságokban is. Édesapja tudatosan ki akart törni a búza-kukorica-hús hármas kényszerpályájáról. Nagy táblákon termesztett paradicsomot; málnát és nagy területen spárgát. A földbirtokfelosztása érintette az ő földjeiket is. A birtok nagy részét elvették, megmaradt 100 hold gyümölcs és szőlőterület részűkre, amelyen 1948-ig gazdálkodtak, míg kulák listára nem kerültek. Édesapja meghalt, ő pedig családjával Budapestre költözött.

A földigénylő bizottság az átlagos kiosztandó birtokegységet 5,5 kh-ban állapította

meg a mezőgazdasági cselédség és a nincstelen földmunkások részére. Ebben volt 3 kh szántó, fél kh szőlő, a többi pedig rét. A juttatási alapot gyermekenként 1 kh szántóval, l /4 kh szőlővel emelték. A törpebirtokosok földjét is kiegészítették 5,5 kh-ra. Az új földtulajdonosoknak nehéz körülmények között kellett megkezdeni a munkát. A településen kevés volt a vetőmag. Ennek oka volt, hogy a szovjet hadsereg jelentős mennyiségű gabonát zár alá vett. Nagyon lecsökkent az állatállomány, ugyanis sok állatot a háború alatt levágtak elvittek. Az alapvető szerszámok, eszközök hiányoztak.

1946-ban és 1947-ben a környéken hatalmas aszálykár pusztított.

Az 1880-as évek végén megindult szőlőtermesztés ekkora már jelentősen fejlődött, de az 1900-as évek közepén még karós művelésű volt.

1948-tól megkezdődött szovjet mintára a termelőszövetkezetek megszervezése.

Az első termelőszövetkezeti csoport 1949. február 28-án alakult meg Kossuth néven 88 taggal.

Ugrán, 1548-as tizedjegyzék szerint, gabona és méhdézsma alapján 11 fő szolgáltatott gabonadézsmát, 2 fő méhrajtizedet darabszámban. Az 1549-es tizedjegyzék szerint 19 fő fizette a gabonadézsmát, méhdézsmát 2 fő, a báránydézsmát 2 fő. Az 1556-os dézsmajegyzék adatai alapján 14 fő ad gabonadézsmát, 1 fő méhdézsmát és 4 fő báránydézsmát.

A lakosság létszáma ha lassan is de fokozatosan növekedett.

1715-ben Hevesugra kéznyomásos gazdálkodást folytatott. (A föld időszakos pihentetése.) Az 1750-es évek után szőlőtermelő major alakult Hevesugrán is.

Az 1771. évi úrbérrendezés során Ugra határát második osztályúnak minősítették. Itt 30 kishold szántót és 6 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelek részére. A Haller uradalom mérnöke Ugrán 1773-ban hajtotta végre az illetőségek kimérését. Az úrbérrendezés után a faluban a telki állomány, jobbágyok-zsellérek száma, a szántóterület következőképpen alakult:

A jobbágyfelszabadítás után tartott tagosítás során elkülönítették a földesúri és a volt I, jobbágyok használatában lévő földeket.

1858-ban az ugrai úrbéresek panaszt tettek azért, mert az 1840-ben hitelesített földkönyvben a földesurak nevére majorságföld gyanánt telekkönyvezték azt a 256 hold terjedelmű maradványföldet, melyet a jobbágyok használtak. A bíróság helyesbítette a telekkönyvet, a maradványföld pedig az előírt váltság ellenében megmaradt úrbéres használóik birtokában.
1788-1953-ig a szántóföld állomány alakulása a településen (kh).

Az állatállomány alakulása Hevesugrán 1945-ben:

1945 tavaszán lezajlott a földosztás. A kiosztott birtokegységek száma azonosan alakult, mint Gyöngyöshalmajon.

1950-ben a két település összevonása után nehéz körülmények között kezdték meg a munkát. A lakosságot jelentős teherként súlytotta a kötelező beszolgáltatás, amelyet egyre nehezebben, vagy egyáltalán nem tudtak teljesíteni.

1955-ben az alvégben a Petőfi Tsz és Szabadság Tsz működött.

1956-os forradalmi események után 1957-ben kártalanították azokat az embereket, akiket a tagosítások során kimozdítottak birtokukból. A kuláklistára vett emberek ingatlanjait visszaadták eredeti tulajdonosaiknak.

1956-ban Halmajugra 3681 kh területen gazdálkodott, ebből 992 kh szocialista tulajdonban levő, 2689 kh pedig magántulajdon. A földek művelését végző gépek nagy része a gépállomások tulajdona. Mivel Halmajugrán nem volt gépállomás csak Detken, szükség esetén onnét vették igénybe a gépeket.

1957 után jelentősen megnőtt a termelési kedv.

1959. március 12-én megalakult – halmaji területen – a Béke Tsz Szalóki Béla elnök vezetésével, Ugrán pedig az Új Élet Tsz Koska Péter vezetésével. A Béke Tsz 1333 kh területen gazdálkodott 258 fővel, az Új Élet Tsz pedig 1192 kh területet művelt 173 fővel. Fő profilja a tsz-nek a növénytermesztés, állattenyésztés volt. Főbb termesztett növények a kalászosok, pillangósok, kukorica és a szőlő.

Az 1958-60-as években a tömeges átszervezés a mezőgazdasági nagyüzemet tette uralkodóvá. A közepesen, vagy gyengén gazdálkodó szövetkezetek igyekeztek társulni a nagyobb, gazdaságosabban működő szövetkezetekkel.

1967-ben a két tsz egyesült, de működésük még így sem volt teljesen gazdaságos. 1975-ös év közepén több község összefogásával (Ludas, Nagyút, Detk, Halmajugra) létrejött a Detki Magyar-Bolgár Barátság Tsz, amely mintegy 4000 hektáros területen 487 taggal folytatta működését. A közös gazdaság vezetésében, megszilárdításában évtizedeken keresztül eredményesen dolgozott Szabó Imre tsz elnök.

Fő profilja a szőlőtermesztés. Jelentős az állatállománya. Exportra szállítanak, jelentős mennyiségű vágósertést adnak át a gyöngyösi Húsipari Vállalatnak. Juhászatuk van, több hektáros területen foglalkoznak étkezési paprika, paradicsom, káposzta, uborka, dinnye, karalábé, zeller termesztésével. Melléküzemági tevékenységként a kőbányai sörgyárnak több hl sört palackoznak évente.

A mezőgazdasági földterület csökkenését nagymértékben befolyásolja a bányaművelés miatti kisajátítás.

A Barátság Tsz elnöke a rendszerváltás után Katona György lett. A tsz-t nem számolták fel, sőt az 1994-es évekre az eladósodást sikerült megállítaniuk. A szövetkezet átszervezése után a korábbi alaptevékenységek megmaradtak, kiegészítő üzemága a műanyagrészleg.

A kárpótlás során mintegy 38 ezer aranykoronával lettek szegényebbek. A korábbi 4000 hektár helyett 2800 hektár a szántóterülete. Az állattenyésztés is kisebb, de a szarvasmarha-állomány 60%-át sikerült megtartani. A bányászat terjeszkedése következtében a kisajátításokból eredő bevételek kezdetben eredményeztek némi fellendülést a tsz gazdasági életében, napjainkban azonban a kisajátítások csökkenésével ill. megszűnésével a tsz fennmaradása – kevés jövedelmi forrás hiányában – a jövőben bizonytalanná válhat. Ugyanakkor a mai nehéz körülmények között nehéz a szövetkezet gazdái, tulajdonosai elvárásainak hosszú távon megfelelni.