A település története

3. oldal / 13

Halmaj község népességéről több száz éven keresztül nem állnak rendelkezésünkre adatok. A község lélekszámára a XVI. század közepétől fennmaradt dézsmajegyzékek adataiból következtethetünk.

Az első dézsmajegyzék 1548-ból maradt fenn. Ennek alapján Halmaj néptelen település volt.

Az 1549-ből fennmaradt dézsmajegyzék szintén névtelen településként említi.

Az 1556-os dézsmajegyzéken Halmajnál már 4 adófizető nevével találkozunk. (Imre Mihály, Palphy István, Zabó Tamás, Bolya Pál)

1689-ben Eger visszavétele után már Halmajon 34 férfi él, aki 15 éven felüli.

A település lélekszámáról az első megbízható adatok 1715-ből állnak rendelkezésünkre. Ekkor Halmaj kuriális helység 10 jobbágy és 5 zsellér családdal.

Az 1771-es urbáriumi adatok szerint Gyöngyöshalmajon 22 és 1/2 jobbágytelek volt, 21 telkes jobbágy, 2 házas zsellér élt.

Az első hivatalos népszámlálást II. József császár rendelete alapján 1784 és 1787 között tartották. Ekkor telkes jobbágy 21, házas zsellér 4, házatlan zsellér 9, szolga 13 élt a településen. Adóztatott ház 29 db volt.

Az 1890-es népszámlálási adat szerint 653 fő lakja Gyöngyöshalmajt, 96 ház van a településen és 1806 kh területen gazdálkodnak.

1900-ban Gyöngyöshalmajon 659 lakos élt 104 házban.

Az 1920-as adatok szerint Gyöngyöshalmaj lakosainak száma továbbra is jelentősen növekedett. Ekkor már 991 lakosa volt.

1930-ban a lakosság 791 fő. Az 1920-hoz képest a csökkenés haláleset miatt 17 fő, elvándoroltak száma 100 fő, természetes szaporodással nőtt 83 fővel. Házainak száma ekkor 179.

1946-ban Gyöngyöshalmaj lakosainak száma 790 fő. Lassú növekedés kezdődik tehát.

1949-ben Gyöngyöshalmaj népessége már elérte az 1344 főt.

Ugra népességéről ugyancsak az első dézsmajegyzékből tudunk adatokat.

Az 1548-as dézsmajegyzék szerint Ugrán 11 személy fizeti a gabonadézsmát: /Palphy István, Sarkan György, Mihály Elemér, Galyen Tamás, Farkas Albert, Fekete Péter, Sabó (Szabó) Tamás, Farkas Mátyás, Pasthy Pál, Pasthy Péter, Sabó (Szabó) István)

Az 1549-ből fennmaradt dézsmajegyzékben pedig a következő nevek szerepelnek: /Palphy István, Chudar László, Sarkan György, …. Mihály, Gelyen Tamás, Doka Bálint, Farkas Albert, Farkas Dénes, Chudar Gábor, Fwchyen Barnabás, Fekete Péter, Sekeres (Szekeres) Mátyás, Bolya József, Sabo (Szabó) Tamás, Farkas Mátyás, Bodo Barnabás, Pastypal Lukács, Sabo (Szabó) Lcíszló, Maior Pál./

Az előző évi dézsmajegyzéken szereplő neveknek csak egy része szerepel az 1549-es jegyzéken, ami arra utal, hogy a településről el is költöztek, de új letelepülők is érkeztek. Összességében a lakosság száma az előző évhez képest növekedett.

Ugra 1552-1555-ös években hódolt faluvá lett.

Első megbízható adatok 1715-től állnak rendelkezésre. Ekkor Ugrán négy jobbágy lakott. 1720-ban 488 lakosa volt és 95 ház.

Az első hivatalos népszámlálási adatok szerint 1787/88-ban a településen élt: 19 telkes jobbágy, 11 házas zsellér, 8 házatlan zsellér, 11 szolga, 1 szolgáló. Az adózó házak száma pedig 34 volt. Az 1771-es urbáriumi adatok szerint pedig a jobbágytelkek száma 21, házas zsellér 9 fő volt.

A mérsékelten növekvő születésszám, a korösszetétel miatt növekvő gyors halálozási arányszám és az elvándorlás együttes hatására folytatódik a kisfalvak népességének csökkenése. Sajnos ez a helyzet jellemző Halmajugrára is.

Halmajugra lakossága magyar nemzetiségű, etnikai összetétel szerint négy tizede cigány származású. Arra vonatkozó adat nincs, hogy Halmajugrán mikor jelentek meg az első cigánycsoportok. Későbbi felmérések során a cigány lakosságot – mivel nem tudták máshová kategorizálni – sok esetben nincstelen zsellérként tüntették fel. Jelenlétükre így inkább foglalkozásuk, illetve nevük alapján következtethetünk.

Az 1923-as adatok szerint az iparosok adatainál az ugrai neveknél a Farkas Géza zenész, Szabó feka Kálmán lókereskedő, Váradi Géza zenész, egyértelműen cigány lakosokra utal.

Kezdetben Gyöngyöshalmajon is a cigánytelepen, elkülönülve éltek. 1944-es helységnévtári adat a telepet külterületként említi.

1962-es adat külterületként, de bankótelep néven jegyzi. A Bene-patak 1974-es áradása után ezt a telepet felszámolták. A cigány lakosság nagy része OTP kölcsön segítségével, tanácsi kijelöléssel a faluban vett vagy épített magának házat.A rendszerváltás utáni időszakban sajnos jelentősen megnövekedett a munkanélküliség. Mivel főleg a kevésbé iskolázott munkaerőre volt legkevésbé szükség, sajnos ez nagyban érintette az itt élő cigány lakosságot is.

Felemelkedésük elősegítője volt az iskola is. Halmajugrán kezdetben kevés cigánygyerek járt iskolába rendszeresen. Később már több, de kevesen végezték el a nyolc osztályt. Ma már jóval kedvezőbb a helyzet. A gyerekek nagy része rendszeresen jár és szeret járni iskolába, de még mindig nagyon kevés az a százalék, aki a továbbtanulást is választja.