(Szt. Imre)
Története:
A főoltárt Szt. Imre herceg képe díszíti. 1830-ban a főtornyot csak a karzat magasságáig húzták fel, és annak befejezését későbbre halasztották. A régi harangláb a templom mellett annyira elavult, hogy nemrég összeomlott. Ehelyett most a tornyot akarják befejezni. Plundris István detki kőműves, és Csontos István detki ácsmester 900 forintos költséggel végezné el a munkát, de pénzhiány miatt későbbre halasztják.
1835-ben Draskovich gróf, az első földbirtokos a patai erdőből ingyen ad gerendákat és faanyagot, így csak 329 forintba kerül a toronyépítés, amelyet Foltinszky Ignác ácspallér (Gyöngyös) végez el. A templomot 1851-ben újra kijavítják.
Jellege: A község közepén, főútvonal mellett, keletelt, egyhajós barokk templom, középkori részekkel.
Külső: Oromzatos homlokzatának két oldalán rézsűsen álló kétlépcsős támpillér, középen pálcatagos gótikus kapu amely fönt egyenesen záródik, majd kerekített vállkővel folytatódik és rézsűs lemetszéssel csatlakozik. A kapu fölött befalazott kőtáblát szív idomból kinövő három rózsaszál díszíti. Vésett felirata:
VIRGINITATIS
SANCTE EMERICE
DVX
HVNGARIAE
TV
FAVE VOTIS
1747
Belső: A hosszirányban téglány alaprajzú torony alatti tér fölött elnyújtott barokk keresztboltozat. Kétoldalt két-két kosáríves, szedettélű gótikus ülőfülke. A kórus alatti térből félkörös ív nyílik a hajóba, fölötte beépített fa orgonaház. A szélesebb hajó téglány alakú és sík mennyezetes. A diadalív keskeny, és csúcsíves nyílású. Az egyenes záródású szentély lépcsővel emelt négyzetes tere fölött fiókos barokk dongaboltozat.
Berendezés:
- Keresztelőmedence: vörösmárványt utánozó mázolással, oszlopos lábon, gerezdes csészével. (XVIII század)
- Sekrestyeszekrény: Faragott akantuszleveles, csigás lábakon, hullámos homlokzatán három szalagberakásos fiók. (XVIII század közepe)
- Támlásszék: 2 db. Ugyancsak a sekrestyében. Ívelt lábú faragott fa, káváján kagylós díszítés. 1750 körül. Egyik bársony bevonatú selyemmel hímzett felirattal:
SEGITS
WASALI ESZTER
- Főoltárkép: A kóruson, az egykori főoltárhoz tartozott. Szt. Imrét ábrázolja kék magyar dolmányban. Provinciális festmény, olaj-vászon. 1800-körül.
(Szt. Katalin)
Leírása: Műemléki érték nélküli építmény.