A kistáj 109 és 300 m közötti tengerszint feletti, közepes magasságú hegységelőtéri dombság. A felszíne enyhén délkeletnek lejt, vízszintesen gyengén szabdalt. A hordalékkúpokat a vízfolyások 250 m átlagos tetőmagasságú völgyközi hátakká szabdalták, amelyek relatív magassága 50-100 m. A hordalékkúp rendszert meredek lejtőjű fiatal, észak-déli, illetve északnyugat-délkelet irányú süllyedések tagolják. A kistáj egésze közepes mértékben erózióveszélyes.
Földtani adottságai: A táj kőzettani alapja többnyire bádeni andezit, amelyre helyenként bádeni-szarmata márga, homokkő, agyag települt. Erre az üledék együttesre rakódott rá a felső pannóniai emelet lignites képződményei soktelepes kifejlődésben. Ezt a nagymennyiségű lignitkészletet Visonta térségében évtizedek óta bányásszák. Az üledéket az északi részen pleisztocén (a földtörténeti negyedkor első része) törmelékkúpok kavicsos-homokos képződményei, a déli részen egyre nagyobb vastagságban pleisztocén lejtő-anyagok, tarka agyagok fedik.
Talaja a terület lejtőit borító nyirkos és a csernozjom erdőtalaj. A talajképző kőzet a Mátra andezit és riolit málladékából származó nyirokszerű anyag. A talaj vízgazdálkodására a gyenge vízvezető és az erős víztartó képesség a jellemző. A nehezen művelhető talajok gyengén savanyúak, termékenységük viszonylag kedvező. A harmadidőszaki üledéken képződött barnaföldek kis foltokban helyezkednek el. A Bene-patak völgyében savanyú réti talaj található.
A kistáj jellemző szerkezeti irányai: észak-déli és északnyugat-délkeleti.
A terület éghajlata az északi részen mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. A déli sík terület mérsékelten meleg-száraz. Az évi napfénytartam 1900-1950 óra, a nyári napfényes órák száma 780, a télieké 180 óra körüli.
A hőmérséklet évi és vegetációs időszaki átlaga 9,5-10,0 C°, ill. 16,5-17,0 C°. Április 14 és október 15 között 184 olyan nap várható, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 10 C°-ot. A fagymentes időszak április 15 és október 20 között kb. 185 nap hosszúságú, de a délies lejtőkön még 190 napnál is hosszabb. Az évi abszolút maximumok átlaga 33,0-34,0 C°, míg a minimumoké -16,5 C° körüli. Vegetációs időszakban a déli részeken az évi csapadék 600 mm, az északi részeken 700 mm; ebből 340-380 mm hullik a vegetációs időszakban. Átlagosan 35 hótakarós nap van évente, az átlagos maximális hó vastagság 16 cm.
A lejtővidéket a Bene-, Vár-, Nyiget-, Berek-Domoszlói-, Forrás- és Tarnóca-patak tagolja. Halmajugrán a Bene-patak folyik keresztül. Mátrafüred régi neve Bene és innen ered a patak elnevezése. A bányarendezéskor a patak eredeti folyását a markazi tóba kapcsolták. A Mátra árnyékoló hatása miatt eléggé száraz terület. A patakvölgyek árterében kiterjedt réteket és legelőket találunk. Ezzel magyarázható a terület évszázadok óta fejlett állattenyésztése, különös tekintettel a juhra és szarvasmarhára. Sajnos az idők folyamán az állattenyésztés jelentősen lecsökkent.
A mezőgazdaságilag hasznosított területek jelentősebb növényei a búza, a kukorica, a zöldtakarmány, az árpa és a hüvelyesek. A terület legjelentősebb kultúrája a szőlő, amelynek minősége hazai viszonylatban kiemelkedő. A szőlőművelés érdekei azonban némileg összeütközésbe kerültek a visontai hőerőmű üzemeltetésével, amely elsősorban a lignitbázisa révén a környezetet az átlagnál is kedvezőtlenebbül befolyásolja.
1836-ban a helységnévtári adatok alapján a településhez tartozott, mint külterület: Szárazpuszta.
1903-ban a helységnévtári adat szerint már a Gyöngyöshalmaj elnevezést találjuk. Külterületként ide tartozott: Szalókitanya, Józseftanya (másnéven Egrestanya, Lötyögitanya), Flochtanya, Gretkovicstanya, Tornaytanya.
1913-as adat szerint Gyöngyöshalmajhoz tartozott: Kishalmaj, Józseftanya, Flochtanya, Gretkovicstanya, Zrubkatanya.
1926-os adat alapján csak egy tanya tartozik a településhez, a Józseftanya. 1936-ban már a Józsfetanyán kívül egy újabb terület nevét is említik az adatok a Tévéntelep-et.
1944-es helységnévtári adat Gyöngyöshalmajhoz tartozónak említi: a Laubtanyát és a Cigánytelepet.
Hevesugra az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Vgra, Wygra, Wgra névalakban fordul elő. Az 1343. évi tizedjegyzékben már Ugra névalakban szerepel. Ezen a néven ismerjük 1550-ig. 1570-es tizedjegyzékben Wgra nevet találjuk. 1773-1888-ig újra Ugra néven ismerjük.
1902-től Hevesugra néven szerepel és már külső területként hozzá tartozik: Bekönyitanya, Felsőnyigettanya, Sándortanya. 1903-tól a hozzátartozó részek: Pusztaugra, Bökönyitanya. 1913-as adatok szerint külterületei: Jókúttanya, Pusztatanya, Bökönyitanya.
1926-os adatok nem jelzik a településhez tartozó külterület nevét.
1936-os jegyzék szerint települései: Jókúti szótőtelep, Pusztaugra. 1944-es helységnévtári adat már csak a Jókúttanyát említi.
1950-ben Gyöngyöshalmaj és Hevesugra összevonásával létrejött Halmajugra.
Halmajugrához tartozó településként említi az 1952-es helységnévtári adat a következő külterületeket: Bognár, Csépánytanya, Jókúttanya, Kozmáritanya, Laubtanya, Őzsetanya, Szalaytanya.
1962-es adat szerint a településhez tartozó kültelki részek: bankótelep, Dózsatelep, Csépánytanya, Őzsetanya, Mahunkatanya, Szeszfőzde.
1973-as ismereteink szerint külterületei: bankótelep, Dózsatelep, Mahunkatanya, Őzsetanya, Szeszfőzde.
1985-ös helységnévtári adat külső területet már nem említ.
Leave a Comment