Címlap A település története
Tartalomjegyzék
A település története
Halmaj és Ugra birtoklástörténete
Halmaj és Ugra lakossága
Mezőgazdaság
Ipar, kereskedelem
Egyház
Régészeti, építészeti emlékek
Sorsformáló események
Oktatás
Közművelődés
Egészségügy
Közigazgatás
Közbiztonság
Minden oldal

Halmaj falu a Szólok nemzetség birtokállományából alakult ki lakott helységgé, mely 1322-től Márktól, a Nagylucsey Bessenyeiek ősétől került a család birtokába. 1466-ban Bessenyő, Süly, Terpes falvakkal együtt a helység birtokosai a Bessenyeiek. Békés birtoklás között nem kellett írást készíteniük birtokukról, így nincs is sokáig róla szó.

A falu 1549-1552 között néptelenné vált. Az egri vár bevételéig a Bessenyei birtok maradt. 1576-körül ismét a népes falvak között szerepelt. 1596. évi ostrom alatt Egerben katonáskodott Bessenyei György hadnagy is, akit Szerémi a várban keletkezett lázadás okozójának tartott. A törökök győzelme után a Szabolcs megyei Berczelre menekült és ott élt 1600-ig. 1621-ben Kutasi György,1633-ban Balogh Mihályné a falu egyes telkeinek birtokosa. 1652-ben Bessenyei Boldizsár a falu névleges ura. Halmajt 1672-ben telekadóktól mentes zsellérek, kuriális kisnemesek lakták. 1674-ben Kutasi György Konyád Ábrahámnak adta el a faluban lévő birtokait.

1686-87-ben az Eger visszafoglalásáért folytatott hadműveletek során újból elpusztult. 1696-ban Konyád földesúr Halmaj-pusztán lévő kilenc lakatlan kuriális telkét Almást' Jánosnéra és Bartha Györgyre ruházta át. Halmaj-puszta 1697-ben kezdett benépesedni. 1698-ban arról panaszkodik "a halmaji szegénység, hogy az nyakukon levő súlyos nyómorúság és szegénység miatt, továbbá a nyomorult helyüknek nem régi megszállása miatt" nem tudják az állami adót megfizetni, ezt földesuruk Almást' János előlegezi meg nekik. 1698-ban Bartha György és Balogh Mihály megyebeli nemeseké a település.

1701 körül Losonc, Alsómány, Rimaszombat környékéről vegyesen szlovákok, magyarok telepedtek le a községben. A szlovák betelepedők később elmagyarosodtak. Ekkor 21 felnőtt jobbágyférfi lakta a falut. 1715-ben kuriális helység, 10 jobbágy és 5 zsellér családdal. 1725-ben Balogh Ádám, Sípos András, Somogyi Péter, Almást' János, Bozsik és Nagy nevű nemes családok alkotják a kis jobbágyfalu közbirtokosságát. A somogyi részt Kada Pál, majd annak veje, Gosztonyi István szerezte meg 1741 körül. 1741-ben Almást' birtok. 1746-ban a Balogh-birtok a dobfeneki Síposoké lett.

1753, 1755, majd 1769-es években a halmaji elöljárók ismételten panaszkodtak földjeik szűkössége miatt. "Mivelhogy halrnaji lakosok közül hét jó, vagyonos gazda más helységbe vette lakását, mások szolgknak állottak, koldulásra jutottak. Adóikat mindazáltal most is a többiek viselik. " A földesurak földjeiket saját mai országuk számára foglalták le, így a parasztok földje nem elég se szántónak, se legelőnek, nem elég az adó kifizetésére. A megye urai a panaszok érdemleges orvoslása helyett arra figyelmeztették őket, hogy ne az ivásnak és kocsmai korhelykedésnek éljenek, amint hírlik róluk, hanem dolgozzanak.

1770-ben az úrbérrendezés előtt a falu földesurai a Gosztonyi, Almásy, Balog, Sípos, Somodi, Csontos családok. Erről az időszakról a zsellérek így panaszkodtak: "Mind réteink, szántóföldeink legtöbbnyire mind véres verítékünkből állók, nagy fáradságos munkánkbul álló irtott földek és rétek, az menyet bírunk. " Nem kilencedet, hanem hetedet adtak. Robotjuk együtt 219 igásnapszám. A súlyos robot miatt 10 telek lakatlanná vált. Az uraság konyhájára 20 tojást, 2 csirkét, 1 icce vajat kellett leadniuk. A gazdaságok szántóterjedelme különböző, 1-53 hold között változott

Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát harmadik osztályúnak minősítették, s így 31 kishold szántót, 7 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelekhez. Gosztonyiné a saját birtokrészén 1776-bari Vrana István mérnökkel felmérette ugyan a határt, de az úrbéri földeknek az urbárium szerinti teljes és végleges kiosztása a XVIII. század végéig nem történt meg.

1788-bari Sípos földesúr 164, Czövek 87, további 8 birtokos együtt 165 kh majorsági szántóföldet dolgoztatott. 1799-ben is még a következő állapotok uralkodtak a halmaji területen:

"az halmaji határban mind rét, mind föld csak úgy van, amint azt a szegény ember valaha kiirtotta, vagy gyepbül felfogta, egyik a másikra forog és sok dirib-darabokban lévén, a földeknek jóformán hasznát sem lehet venni. Sok olyan gazda találkozik Halmajori, aki jóllehet egészhelyes, mégsem bír annyit, mint más, aki hasonlóképpen egészhelyes. Ki hogy irtogatott, iparkodott, most is aszerint bírja a földjeit. "

1819-ben a halmaji bírák mentesíteni kívánták gazdatársaikat a megyei tisztek fuvaroztatása érdekében rájuk kivetett előfogat-állítás gyöngyösi hetellés- terhe alól ezért a következő folyamodványt írták: " A hetelés sora rajtunk igen terhesen és súlyosan esik minden holnapoknak 9-ik napján, minthogy csak 13 gazdának vagynak jószágaik és a sok hajtogatás és forrpontozás végett az hetelésben sem jelenhetünk meg. Annakokáért az hetelés sorbul bennünket kihagyatni méltóztasson. "
 
A szolgabíró javaslata szerint: "az eredező Halmaj helységének a hetelő sorbul való kivitelére leginkább azon okbul lehet tekintettel lenni, hogy ezen helység a postaországútban lévén, mihelyst egy kevéssé nehezedik az út, mind a Gyöngyösrül jövő, mind pedig a Kápolnárul menő utasok Halmajori váltanak lovakot s ezáltal ezen helység - csekély lévén a bennelakó gazdák száma - felette terheltetik. "
 
Kérik kérvényükben, hogy számítsák be adójukba a következőket is: " A szabadságos vagy obsitos katonák, akik hazamennek, egy-egy éjjel hatan-heten is megszállják a helységet. Egy éjjel sem lehet üres a falu. Egyikük Isten nevében, másikuk adtával-teremtettével kér enni: A szegénység meg nem állja, hogy ne adna nekik. "

1828-ban a földesurak birtokarányosítási eljárás során jobbágyaik egyes földjeit elcsipegették. A bírák ugyanakkor azt is sérelmezték, hogy bár

" adózó lakosaink igen kevés számmal vannak, a földesuraságok 2-3 házas zselléreket mindennemű szolgálat és fizetés alul ki akarják vonni, holott urbarialis gyalog (zsellér) funduson laknak, pedig vannak elegendő cselédjeik az urasági udvaraikban. Ezek eddig is ki vagynak véve mindennemű szolgálat és fűzetés alól. Folyamodunk, hogy ezen szabad személyeket a közönséges szolgálat és fűzetés alá rendelni méltóztasson. "

1838-ban megindult ugyan a jobbágybirtok és legelő elkülönülését célzó úrbéri per, de perbeli megegyezésre és annak végrehajtására csak később került sor.

A Czövek-féle birtokrészt 1840-ben Greskovics Ignác egri kanonok a Csontos-féle telket a Darvas család, a Sípos jogot Ondrejovics Károly, a lisznyói Damó- és Orczy Anna-féle részt 1843-ban Robicsek József és Alajos pesti nagykereskedők vásárolták meg.

1842-ben a "a bíró és a nemes hadnagy panaszkodnak: féktelen nemes és nem nemes ifjaknak többrendbeli kicsapongásait és az előjáróság ellen való szegüléseiket és káromkodásaikat már nem szívlelhetvén, kérik a bűnösöket megbüntetni. "

1859-ben a jobbágybirtok és legelő elkülönzését célzó perben, perbeli megegyezés született. Végrehajtására és a tagosításra csak 1866-ban került sor, ekkor a 192 kishold maradványföldet meghagyták használóik birtokában, legelőilletékességként pedig telkenként 5 holdat mértek ki a volt gazdák az úrbéri házas zsellérek, kivételesek számára. A majorsági zsellérek nem részesültek legelő juttatásban, ugyanakkor a 10 közbirtokos földesúr (köztük: Darvas, Gosztonyi, Greskovics, Mednyánszky, Ondrejovics, Panker, Robicsek) majorsági szántóinak területe 1094 kisholdat tett ki.

1900-ban a Szohner birtok volt a legnagyobb a faluban.

Ugra az Abák előszállási birtokaiból került az ugrai ághoz. Birtokosai sorát előforduló tagjaiból állapíthatjuk meg, vagyis 1290-től Miklós, 1325-ben fia Cseley, 1345-től ugrai előnévvel Balázs.

1375-től Balázs fia Miklós lett a birtokos. Miklós fiai: László, Tamás és Bertalan (1425) szintén ugraiaknak vallották magukat. A tulajdonjog viselése 1438-ig, a család kihaltáig összefüggő volt. Öröklődés folytán birtokosai voltak Kisdetk és Kőkút falvaknak is. 1438-ban királyi adományként a nánai Kompolty család kapta meg a falut.

1552-53-ban a törökök előretörésekor behódolt faluvá lett. Az 1554. évi adóösszeíráskor 4 portája volt. 1556-ban már 10 ház után fizették az adót. 1567-ben Országh Kristóf halála után az uralkodó a falut Országh Borbálának és férjének, enyingi Török Ferenc nek adományozta. Országh Borbála 1569-ben királyi adománylevelet eszközölt ki Oroszlánkő várának tarozékaira, így Ugrára is.

1587-ben "Ogra" volt a település neve és hűbérbirtokként Omár ben Ali hatvani spáhi tulajdonában volt. Az adót neki fizették, 5000 akcse értékben.

1605-ben 15 jobbágy fizette a gabonadézsmát.1606-ban Török Ferenc leányának kezével bedegi Nyáry Pálnak a birtokát képezte. 1621-1686-ig nagyon kevés lakosa volt. 1621-ben 5 ugrai fizette a dézsmát, 1635-ben 1/2, 1647-ben, 1675-ben, 1686-ban 1/4 portával van nyilvántartásba véve.

1675-ben a Nyáry-örökösök, Haller Györgyné, Forgách Ádám és özv. Dósa Ádámné tiltakoztak Horváth Györgynek, a sármonostrori apátnak Ugra birtokába történő beiktatása ellen. Ugyanis:

"azon sári apát úr azon falut a többiekkel együtt azon apátúrsághoz tartozandóknak gondolván, azokat mindenestül elfoglalni szándékozik, fenyegetéssel kényszerítvén az szegény lakosokat magához való szolgálatra, fizetésre és hódolásra. "
 
A településen lévő területeket a törökök kiűzése után a királyi kincstár kezelte 1689-ig. 1677-ben a kuruc és labanc katonaság által okozott károkról a falu bírája és esküdtje úgy nyilatkozott, hogy "a kuruc katonaság ugyan gyakran nem szállott reájuk, de ha a szomszédos falvakba telepedett, onnét küldőn kemény parancsolatjára. " "pecsenyével, abrakkal, legfőképpen pályinkával kellett nekik gazdálkodni. Strasoldo generális parancsolatjára (a labancoknak is) két ízben köllött vinni abrakot. " de az úton egyszer a horvátok, másszor a kurucok vették el tőlük. "Melyért aztán az ónodi kommandáns megfogván a bírót, egy hónapig rabságban tartotta."

1693-ban a település pusztaként báró Haller Samu birtoka.

1685 és 1710 között " Ugra háromszor elpusztulván, senki sem lakta. "

A közbeeső rövid időszak alatt a Haller família jobbágyai berket, erdőt irtottak, az irtásföldeken szilvást létesítettek. A malom felőli irtványföldet Tatárhányásnak, a Karácsond felől való irtást Jóidő-berkének hívták. Ahányszor "valami hatalmasságot tettek" a földesurak ispánjai és tiszttartói a fundusok, földek és rétek osztásában, a félig megtelepült kis létszámú lakosság felkerekedett és más vidékre vándorolt, pusztán hagyva a falut.

1701-ben 18 jobbágyférfi lakta, de a kuruc korban harmadszor is lakatlan területté vált. 1715-1720 között négy obsitos katona indította el itt újra az életet. 1718-ban három német család is érkezett a településre. 1715-1720 között szűk határa miatt Maklár pusztát is ide csatolták, de a nagy néphiány miatt kihasználatlanul állt. 1720-ban már 95 ház állt a faluban és 488 lakosa volt. 1722-ben a betelepülők földesúri segítséggel felépítették a r.k. templomot.

1737-re a betelepedett "svábok" száma már 12 főre gyarapodott, de hamarosan elmagyarosodtak. A birtokos ekkor, Nyáry-jogon Bossányi László és veje Taródy István. A Taródy családnak több ága közül az egyik Heves megyébe származott, ahol tagjai fontos megyei hivatalokat viseltek: I. Taródy István gyermekét Józsefet később 1767-ben Heves megye másodalispánjának választották. 1773-ban és 1778-ban első alispán lett. József fia István 1788-ban törvényszéki ülnök, 1792 és 1799 között másodalispán volt.

"Bossányi és Tarródy uraimék részére az jobbágyok szaporodtanak, mert Tarródy uram csak azt mondotta: karót üssenek fel, ki melyik úr jobbágya akar lenni, azonnal annak jobbágya lészen és a fundus is ahhoz fog tartozni. Őkegyelme is rövid idő alatt az svábokbul 12, magyarokbul pedig 3 jobbággyal gyarapodott. "

1737-es években a birtokrészeken, így a Haller birtokon is kialakultak a földesúri majorságok.

1741-ben a terület a Nyáry család birtoka. A közösen használt Nyáry-birtok 1743, 1744. évi szétválasztása helyreállította az őstől való leszármazáson alapuló birtokarányt, ennek folytán Haller tábornoknak és a négy línea családjainak - köztük Taródyéknak- egyformán 16-16 jobbágytelek jutott a sorsoláskor. Haller egy időre Dévay Andrásnak zálogosította el az ugrai birtokrészét.

1746-ban a jobbágyok panaszkodtak az új földesúrra a súlyos robotterhek miatt. A bíró így írt a vármegyéhez:

"Amíg azelőtt Haller uram keze alatt voltak, nem hajtogattattak annyira, mint amiolta Dévay András uram keze alatt vannak. Haller uram idejében 3 nap szántottak, Dévay uram idejében pedig minden szántáskor 6 nap. Azon okból, hogy nagyobb az úrdolga, egyenlő akaratbul indultak Dévay uram fundusáról elmenni. Némelyek el is mentek. Így elment Ludasra Virág György, mivel németországi fi és nem örökösjobbágya senkinek."

A vármegye helyszíni vizsgálatra azzal az utasítással küldte ki szolgabíráját, hogy: "amely ugrai adózók földesurok akaratja, és engedelme nélkül onnan elmenvén, magokat máshová vették, azokat Ugrára ismét vitesse és helyeztesse vissza. Ha pediglen ők ottan a földesurak kegyetlensége miatt nem maradhatnának, állapotjokat a nemes vármegyének jelentse. "

A vizsgálat eredménye szerint a túlzott robotterhek miatt távoztak el a jobbágyok, a megye közbelépésére valamelyest mérsékelték a terheket.

1770-ben az falu előjárói a kilenc úrbéri kérdőpontra adott feleleteiket nem írták alá és a község pecsétjével sem voltak hajlandók azokat megerősíteni. A királyi biztos Egerbe idéztette az elöljárókat "nyakasságuk" miatt. Itt kijelentették, hogy a való helyzetet feltáró korábbi vallomásuk nem tetszett a földesúrnak, visszautasította, majd kedvezőbb vallomásokat erőszakolt ki tőlük. Ezt meg ők nem erősítik meg. Vallomásuk szerint földesuraik a Nyáry-örökösök, a Haller, Orczy és Taródy családok.
 
"Ezen helység házhelyekre fel nem volt osztva, hanem aki az uraságtul maradt föld, azt a jobbágyok magok közt elosztják érdemek szerint. "
 
Volt 16 db 24 holdas, 6 db 12 holdas, 3 db 28 holdas és 1 db 6 holdas jobbágygazdaság. Haller jobbágyai együttesen 750 db tojást adtak, minden egész gazda adott 4 csirkét, 6 kacsát, tehenenként 1 icce vajat. A másik földesúr jobbágyai is ilyen arányban adóztak. Kilenceddézsmát adtak és a szükség szerint robotoltak.

Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát második osztályúnak minősítették, s így 30 kishold szántót és 6 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelek részére. Az úrbéri illetőségek kimérését a Haller-uradalom mérnöke csak 1773 után hajtotta végre.

1777-ben Haller Antónia, férjezett Bruderné majorjában szlovák részesaratók végezték el az aratást, cséplést. Amikor ezek súlyosan bántalmazták Taródynak egy idős ugrai jobbágyát, a verekedőket bevitték a gyöngyösi szolgabíróhoz, aki ugyancsak veréssel büntette meg őket.

1783-ban "b. Brundern uraság az ugrai határban legelőnek engedett földeket felszántván, bevetette. Mely miatt a helység lakosai közül némelyek megfogyatkozván, házhoz tartozandó jussaiktul megválni kéntelenítettek. Házaik üresen hagyattattak, a többi lakosoknak is fölöttébb való sérelmekre. "

1788-ban b. Haller Antonia 417, a másik négy földesúr összesen 96 kh majorsági szántóföldet dolgoztatott. 1794-ben Haller Antónia, b. Bruderné, hogy apja adóságát megszüntesse, ugrai birtokrészét és a környező településeken lévő birtokait húsz évre bérbe adta báró Svitzen Zsigmond királyi tanácsosnak évente fizetendő 18.400 forint bérlet-összegért, és az évi nyereség fele részéért. Mivel a többi örökös tiltakozott a számukra kedvezőtlen bérbeadás ellen, így a húsz évre tervezett bérlet 1795 után megszűnt.

1797-ben a falu nagyobb része leégett. Taródy István földbirtokos súlyos adósságokkal terhelte meg birtokait. 1807-ben bizonyos kölcsönösszeg fejében bérbe adta az Ugrán és még 11 faluban lévő birtokrészét báró Podmaniczky Jánosnak, majd 1813-ban eladta Gosztonyi Pálnak, kinek neje volt néhai Taródy Anna.

A Haller-birtok nagy részét öröklő Brudern testvérek 1835-ben zálogként, majd 1845-ben örökáron ugyancsak a Gosztonyiakra ruházták itteni birtokaikat.

A jobbágyok 1838-ban kérték , a legelólc különítését a határ összesítését , tagosítását, mert: "a határbeli legelő rossz, igavonó barmaikat nyári legelőre kéntelenítettetnek 'I pénzbéren lehajtani az Alföldre. "

Minden egész telek után 10 kishold kiterjedésű legelőt kértek. Az 1843-ban hozott úriszéki ítéletet csak 1865-ben tudták végrehajtani. Eszerint a legelőilletőség telkenként 6 kishold, a 185 kisholdat kitevő maradványföldek felét a jobbágyok váltság gyanánt visszabocsájtják a földesúrnak, másik fele használóik birtokában marad.

Gróf Szapáry Józsefet felesége, Orczy Anna juttatta birtokhoz. Rajtuk kívül még 1865 körül Almásy Hermina és Beökönyi Viktor 2-3 jobbágytelek birtokosai. 1870-től Beökönyi-család nagybirtoka.

Újkori birtokosai voltak még gróf Draskovich, gróf Eszterházy, Gosztony, Jeszenszky családok kisebb területekkel. Az idetartozó urasági határ 2152 kh területet tett ki.
 
 


Akadálymentes

Akadálymentes színséma

English French German Italian Russian Spanish Hungarian
Hirdetés